|
Még egyszer az utánpótlásról
Sportágunkban a kiválasztásnak döntő szerepe van. A sok egyéb szempont mellett talán a legfontosabb, a játékosok technikai szintje alapján történő válogatás. Nos ebben a tekintetben egyáltalán nem áll jól a sportágunk, nem vagyunk elkényeztetve „pengés” virtuóz játékosokkal. Úgy tűnik, nekünk csak az marad, aki a nagypályán már nem számíthat igazán karrierre. Tisztelet annak a kisszámú kivételnek, akik meghatározó alakjai lettek sportágunknak.
Különösen feltűnő ez a helyzet az utánpótlásunk tekintetében. Aki egy kicsit is ügyesebb, az még mindig a nagypályás sikerekben reménykedik, figyelmen kívül hagyva testalkatát és egyéb körülményeit. A tapasztalat azonban azt mutatja, ha 20 éves koráig valaki semmilyen korosztályos válogatotthoz sem tartozott, akkor már nem is igen figyelnek fel rá a szakemberek. Ha nem tud az ifi után a junior kerethez kerülni, akkor szinte biztosra vehető, hogy elkallódik. Kisebb nagyobb vargabetűk után aztán majd kiköt nálunk. De még akkor is arról álmodik, hogy talán egyszer majd Matthäus felfigyel rá egy harmadosztályú bajnokin.
Hozzánk tehát olyan játékosok kerülnek, akiknél vagy hiányoznak a labdarúgás képzésének alapjai, vagy ha ennek már a minimumával rendelkeznek, akkor az első adandó alkalommal a nagypálya felé fordulnak. Átutazók sportágunkban, párhuzamosan játszanak mindkét helyen. Fizetés kiegészítésnek tekintik a kispályát, felelősségérzetük csak a nagypálya iránt van.
Kollegáimnak tehát a klubokban, ilyen játékosállománnyal kell számolniuk, és dolgozniuk. A pontos passzolás vagy a labdaátvétel is sok esetben gondot jelent, ami rendkívül lelassítja a taktikai képzést is. A rengeteg befektetett munka csak lassan kamatozik, sokszor menet közben fogy el a türelme az edzőknek, mert óhatatlanul jönnek a vereségek is.
Ám ha állhatatos és kitartó az edző, szereti a szakmáját, és végtelen türelemmel rendelkezik, nem maradhat el a siker. Ezt láttam legutóbb az Aramis-Gödöllő utánpótlás mérkőzésen is. A mentálisan jól felkészített, de lényegesen kisebb technikai tudással felvértezett gödöllői alakulatnak sikerült legyőznie, a jóval rutinosabb, és több sikert megélt ellenfelét. Tudatos elemeket használtak a játékban, amit igyekeztek jól kivitelezni, a képzettségi szintjükön megvalósítani. Gyakori hibáikat lelkesedéssel pótolták, látszott a befektetett munka. A siker pedig megmutatta mindenkinek, hogy érdemes dolgozni. Hála Istennek nem egy ilyen edzőt ismerek, és most úgy látszik Tokai Norbival egyel többen lettünk.
KOZMA MIHÁLY
2005. szeptember 15.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
